Nehéz fölidézni, mikor kezdte utoljára így új szezonját a Magyar Állami Operaház Budapest. Végre mellszobrot kapott a ház emlékezetes, bár rövid periódusát jegyző Gustav Mahler, a magyar és európai uniós himnusz után az ő II. szimfóniája csendült fel az évadnyitón. Nyolc nappal később pedig premierrel rukkoltak elő, nem is akármilyennel: Boito Mefistofele című darabjával, amely több mint száz éve „láthatatlan” volt Budapesten.
Idejétmúlt kifejezés az uborkaszezon. Az egymással versengő európai fesztiválok elképesztő sztárparádékat rendeznek nyaranta. A BudaFest Bohémélet-előadása csatlakozott e sokszereplős mérkőzéshez.
A ritmus mesterei elnevezésű esemény ritka élményt ajándékozott a közönségnek: két igen jelentős ütőhangszeres zenész együttesét. Amikor ütős vagy dobos alakít zenekart, az mindig tele van csapdákkal, de ezúttal a közönség kellemesen csalódhatott, és a koncert nyilvánvalóvá tette, hogy a jó ütőhangszeres zene mégsem rétegműfaj.
